2023. január 1.
Virtuális valóság (VR)

Lincoln autókonfigurátor I. rész, hardver és koncepció

Author photo
Szaniszló Zoltán
CEO

Van egyfajta hagyománya az autó konfigurálásnak. A kicsit is érdeklődők is szívesen fedezik fel a személyreszabás játékosságát, miközben álmodozunk is közben. Pont ezek az álmodozások adják a legfontosabb pontját egy autóvásárlásnak. Segít célokat adni, segít eljátszani a gondolattal. Ez a játék pedig annál inkább hatással van az életünkre, minél inkább meggyőzi elménket a valósághűségével, a funkciók és lehetőségek sokszínűségével.

Éppen ezért gondolkodtunk sokat, mi is hiányzik a mai konfigurátorokból. Jól ismerjük minden fontosabb márka megoldását. Lényegi kivétel nélkül szerveroldalon generált képszekvenciákra épít. Ettől bármilyen számítógépen szép lassan kockásból-egészéles képcsomagok jelennek meg a böngészőnkben. Nem számít a látogató számítógépének teljesítménye, kizárja a kockázatot hogy rossz szögben legyen a betekintés. Egy dolog azonban súlyos és közös, megköti a kezünket és a fantáziánkat.

Olyan rendszer alapjait rajzoltuk fel a táblánkra, amely a virtuális valóságtól kezdve, a kiterjesztett valóságon át, a telepíthető applikációk mentén, a böngészőkben is szinkronban, teljes felhasználói élménnyel működik.

A virtuális valóságról lassan mindenkinek van jobb-rosszabb tapasztalata. Legyünk őszinték, a kezdeti whao faktor erősen megzuhan egy pár perces “ügyetlenkedés” után. A látvány émelyítő, cikkcakkos, kidolgozatlan. A legtöbb VR jelenet önmagában csak az első “látómezőt” kitöltő hatás miatt izgalmas, habár a kezdeti eszközökön jelentős korlátok közé szorítják a szemünket. Hogyan tudnánk mégis leküzdeni ezeket a kényelmetlenségeket, és a VR-t egy kényelmes álmodozás színterévé alakítani?

Kezdjük az alapoknál. A “VR sickness” a kicsit is érzékenyeket súlytja, tehát a szervezetünk úgy értékeli az agyunk becsapását, hogy megmérgeztek minket. Házon belüli kutatásaink és nemzetközi tanulmányok már megadták a választ, hogyan kerülhetjük el mindezt. Mindennek az alapja, hogy szemenként legyen meg a 90 FPS, a késleltetést vigyük a minimumra. Itt megjegyzendő, hogy a zsinórmentes megoldások még pont annyit késlekednek, hogy habár nem vesszük észre, a gyomrunk elkezd megmozdulni. A felhasználót ne mozgassuk a jelenetben, ha mégis szükség van erre, sötétítsük el a mozdítás előtt, majd halványítsuk elő a jelenetet. Habár meggyőződésem, hogy a térben a felhasználót a legkevesebb interakcióra és a legkevesebb mozdulatra kell korlátozni. Felejtsük el a teleportot, minden magyarázatot követelő elemet. Tegyen mindent intuitívan, ahogy a való életben tenné!

A mai HMD (Head Mounted Display) eszközök a hardverek adottságai miatt még mindig óvatosan kezelik a látószöget és a felbontást, pont az említett frissítés és késleltetés miatt. Látvány és stabilitás még jó ideig ellenségek lesznek, ezért vagyunk mi. A jelenetek optimalizálása, a hardverek határainak magas szintű ismerete megteremti a versenyelőnyünket és ezzel több kutatásra is teret ad részünkre. Évről-évre lassú fejlődés látszik, a látószög bővülése és a képernyők felbontása mentén. Ma a top, egyértelműen a Quest Meta Pro. Hogy őszinte legyek, az első szett, amit hajlandó voltam huzamosabb ideig viselni. Hogy miért? Gyere el irodánkba és szívesen bemutatom!

A Meta Pro másik nagyszerű képessége, hogy már-már észrevehetetlen késleltetéssel képes külső erőforrásra támaszkodni. Ekkor egy megjelenítő eszközként működik. Így a fotorealisztikus jelenetből már nem maga a fejszett próbál képkockákat kisajtolni. Megfelelő hardverrel alápakolva (~ 4090 RTX akár) rengeteg szabadságot ad a látványhoz.

Ennyit az alapokról. De hogyan lesz ebből autókonfigurátor? Erről majd a következő részben.